Our World

Pár mondatban összefoglalva, az

Our World.

A történet egy alternatív világban játszódik, viszont a történet a mi világunkban indul el. Egy srácot ismerünk meg, akinek a neve Lynx. Ő egy véletlen folytán átkerül a történet színterére. Először egy sötét térben találja magát, ahol csak egy rejtélyes, alacsony figura áll. Elmesél neki pár lényeges dolgot, majd szerencsét kíván a fiúnak. Következő pillanatban Lynx pucéran ébred fel egy tó mellett, egy árnyékot adó fa tövében. Süt a nap, kellemes az idő. Lassan esik le neki, hogy tökre nincsenek rajta ruhák. xD Szerencsétlen nem tud mit kezdeni magával, és csak az is ront a helyzetén, hogy egy öreg néni tart felé, rekord sebességgel. A néni segíteni jött neki. Befogadja, és fiaként kezeli. Ez az állapot azonban csak addig tart, ameddig Lynx fel nem dolgozza mindazt, amit a nénike mesélt neki (a helyről, az ottani dolgokról, stb.), mert utána útnak indul, hogy megtalálja a hazafelé vezető utat.

Az első útjába eső kis faluban balhéba is keveredik, szokás szerint, ahogy az új fiúk mindig szoktak. A balhéból egy vörös hajú lány, Hotaru menti ki. (Szerintem neki még változni fog a neve, mert nem annyira akarok japppánosat, csak először ő egy Youkai volt lett volna…)
 A galiba elmúltával Lynx megköszöni a lánynak, hogy megmentette. :’DD Főszereplőnk úgy dönt, hogy egyelőre mégsem vág neki az ismeretlen világnak, mert abból se sült ki semmi jó, hogy fejjel ment a falnak. Így hát, Hotaruval együtt visszamegy a néni házához, és ott szállnak meg egy pár napig. Míg nem, találkoznak a következő bajtárssal. Őt Rain-nek hívják. A Rain-el való találkozás, nos… elég érdekesre sikeredett.

Lynx és újdonsült barátja épp a tó partján lógatják a lábukat, amikor valami aláhull az égből, és nagyot csobban a vízben. Természetesen az Rain. xD
A két jómadár a vízben evickélő segítségére siet. Miután kimentik, Rain első dolga, hogy udvarolni kezd a jelenlevő hölgynek, aki ezt kisebb öklössel köszöni. Továbbá az is kiderül mi is történt valójában, a zuhanás előtt.

„Szemet vetettem egy nagyon ritka állatra. Tudjátok, olyan, mint egy sas, azonban mégis háromszor nagyobb annál. Szóval, épp felkerestem a fészkét, és észrevétlenül felmásztam a hátára, hogy elkábíthassam, amikor hirtelen felrepült! Így az altató gáz füstje, a menetszél miatt, engem talált el. Sokáig feküdhettem a hátán, ám amikor felébredtem, óvatlan voltam. Azonnal észrevett és megpróbált lerázni. Én ellen álltam. Megpróbáltam, egy hallott szóbeszéd szerint, kedves szavakkal hatni rá. (A fenébe is veled, te hülye tyúk!) Sajnos ez nem vált be, és sikeresen le is vetett magáról. Az volt a szerencsém, hogy a tóba érkeztem, nem pedig kicsit arrébb…”

Mivel Rain csöppet elkeveredett, a már leírtak alapján, otthonról, ezért Lynx-ékkel maradt. Ő is megszállt a nénikénél, aki örömmel fogadott minden új arcot.
Időközben kiderült, hogy ki a valószínűleges tettes, idekerülését illetően. A személy, akit keresnie kell, a fővárosban tartózkodik. Mindezek után Lynx úgy érezte, hogy most már tényleg nem vesztegetheti idejét. Újdonsült barátaival elindultak a főváros felé, ugyanis kiderült, hogy az úti cél közös.

Útközben felszedték a banda utolsó tagját is, Daiyu-t. Útjuk során, folyamatosan fogadókban szálltak meg esténként, ha épp elértek egy-egy adott települést. Így történt ez akkor is. Az egyik fogadóban megpillantottak egy szőke, hosszú hajú lányt, karddal az oldalán. Különösebben nem is foglalkoztak a látottakkal, ám a sors mégis keresztezte útjukat. Egy olyan helyen balhéztak össze (mert miért is ne? xD), ahol a kardos lánynak is dolga akadt. Ez által, kénytelenek voltak összedolgozni. Megtudják, hogy Daiyu a lány neve, és hogy egy értékes tárgy után kutatva érkezett a városba, amit sajnos nem sikerült megtalálnia, ugyanis egy hamis információ alapján kutatott eddig. Az új lány is hozzá csapódik a csapathoz, és elindulnak közös kalandjaik rögös útján.

Kitérve pár dologra…

Ez az alternatív világ egy Alex nevű fiatal fiú által jött létre. Ő alkotta, hogy uralkodhasson felette. Eleinte csak azért, mert nem voltak barátai, és senki sem állt vele szóba. Azt szerette volna, ha ezen a helyen mindenki csak az ő barátja lett volna. Ám azok az emberek, akiket különböző helyekről, és korokból szedett össze, fellázadtak, hogy saját szabad akaratuk ellenére történt, ami történt, és már nem térhetnek vissza szeretett családjaikhoz. A fellázadás után lett Alex olyan kis görény, amilyen most xD

Továbbá a világról.

Két részre osztható a társadalmi rend. Azokra, akik a múltból származnak és azokra, akik a jövőből.

Múltbéliek - nem értenek a tudományokhoz. Inkább a mezőgazdasághoz és egyéb kézi munkák fekszenek nekik. Nélkülözik a technikát.

Jövőből jöttek - a technológia bűvkörében élnek. Nem mocskolják be a kezüket akármiért. A tudományokat istenítik. (Persze csak Alex után, mert most ő a fő boss.)

Az emberek nem ugyan azon időből jöttek (mármint a saját csoporton belüliek) hanem szétszórtan, éves különbséggel vagy akár évtizedes eltéréssel.

Háttér sztorik - kiegészítő, akkor olvasd, ha akarod rész xD -

Rain: Lynx generációjából származik. (a mi jelenünk) Ő ezzel nincs tisztában, ugyanis nem emlékszik rá. Első alternatív világos emléke 9 éves korából származik, amikor ájultan hevert a földön, egy esős tavaszi napon. Az esőt, mintha dézsából öntötték volna. Egy éppen hazafelé tartó múltbéli mesterember talált rá. Mikor meglátta a földön heverő fiút, lepattant a szekeréről és oda sietett. Próbálta ébresztgetni. A fiú kinyitotta a szemeit, mire a férfi, kérdésekkel ostromozta, kissé kétségbe esett arccal. „Jól vagy?” , „Hogyan kerültél a földre?” , „Minden rendben van?” , „Meg támadtak?” , „Honnan jöttél?” , „Mi a neved?”.

A srác ezeket a kérdéseket meg sem hallotta. Próbált rájönni, hogy mi történt vele, mert ő ugyan annyira volt rémült, mint az idegen. Sőt, ő még jobban, hiszen vele történt valami. Tanakodás közben felnézett az égre, majd annyit sikerült csak kimondania, hogy „rain” (mint eső, angolul).

A férfi ezzel nyugtázta, hogy a kisfiú észnél van, és tud még beszélni. Gyors karjaiba kapta, és feltette szekerére, hogy ne ázzanak tovább. Hazavitte őt, ahol feleségével együtt ápolgatták a gyermeket. Az asszony először kétségbe esetten fogadta a fiú érkezését, mert nem bízott benne. De amikor a férj el magyarázott mindent (hogyan talált rá, nincs nála fegyver, se semmi gyanús, stb.), akkor már megnyugodott. A férfi elmesélte azt is, hogy Rain-nek hívják a jövevényt. Így ragadt rajta a név. Az eredeti nevéről már az idők alatt el is feledkezett. (Jelenleg 23-24 év körül van)

A család boldogan élt egy darabig a vendégből lett fiúgyermekkel. Azonban sajnos semmi sem örök. Mivel a falu, ahol a család lakott múltbéliek összekovácsolt kis csoportja, ezért nagyon szűklátó körűek voltak, és elutasították a technikákkal élőket. Rain pontosan ezért lógott ki a sorból, habár ezt a fogadott anyuka és apuka próbálta titkolni, valahogy mégis kitudódott a titok. A fiúnak távoznia kellett. Rain elhagyta a családdá kovácsolódott társaságát. Egyedül próbált megállni a talpán. Családról családra, fogadóból fogadóba vándorolt. Munkákat vállalt ahol csak tudott. Bejárta szinte az egész világot. Eközben, természetesen látogatta e világi hozzátartozóit, akik a faluval ellentétben, szeretettel fogadták.
Az évek során hírnevet szerzett magának bizonyos helyeken, és körökben (ezt még ki kell találni, viszont a hírnév nem jó értelmű).

Daiyu Xue: A lány egyik időből sem való. Neki a nagyszülei kerültek át anno, ebbe a rejtélyes és idegen világba. Hamar alkalmazkodtak a helyhez, szelíd személyiségük végett, nem volt más lehetőségük, ezért beletörődtek a fennálló helyzetbe. Habár őket is gyötörte eleinte a honvágy.
Azonban letelepedtek s családot alapítottak. Születtek gyermekeik, unokáik. Egyikük Daiyu. Szeretettel nevelték, tanították. Megtanították az önvédelemre, karddal bánni, ugyanis a család felmenői között sok a harcművész. Daiyu gyermekkora felhőtlenül telt.

18. születésnapján a barátaival volt ünnepelni, amikor meghallotta két idegen beszélgetését a világban történő dolgokról, és Alex tettéről. Mindenről tudomást szerzett, amitől eddig óvta a családja. Mindezeket hallva, becsapva érezte magát, még jobban ki akarta deríteni, mi is zajlik igazából a színfalak mögött. Ettől a perctől fogva belemélyedt a dologba. Könyvekbe ásta magát, és megállás nélkül kutatott.

Egy napon, amikor nagyszüleit szerette volna szembesíteni a tulajdonában lévő információkkal, és kérni őket, hogy meséljenek még a világok dolgairól, egy nem várt beszélgetésbe futott bele. Kopogtatásra emelte a kezét nagyszülei ajtajánál, amikor hangok szűrődtek ki. Nagymamája zokogott, nagypapájának a hangja pedig keserűséggel volt tele. Elérzékenyülten próbálta vigasztalni feleségét, aki a múlton merengett. Eszébe jutottak testvérei és a családja. A barátai. Az otthona. Nagypapinak is ugyan annyira fájt mindezek után a szíve, ennyi év után, azonban nem tudtak ellene mit tenni.

„Ne sírj, drágám! Bizonyára ők is jól vannak, és emlékeznek még rád. Tudod mennyire szerettek téged. Ne bánkódj! Inkább örülj, hogy itt milyen szép családot sikerült alapítanunk. Örülj a drága, szép unokáinknak! A múltért felesleges bánkódni, mert már nem változtathatunk rajta.”
Daiyu, ezt hallva, végső elhatározásra jutott. Már nem akart többé kérdezni. Végső elhatározásra jutott, hogy cselekedni fog. Az egyik könyvében olvasott egy olyan dologról, amivel állítólag haza lehet juttatni embereket. Találni akart valamilyen módszert, hogy ezt valóban megtehesse, és boldoggá tudja tenni szeretett nagyszüleit.

Hotaru: Egyelőre nincs kidolgozva.

Lynx: Apja rendőr. Hűhdesokez! Kidolgozás még folyamatban van. xDD

Vannak még kitalálva jelenetek és pár mellékes mini történet, de igazából eddig ennyire állt össze az Our World. (A poénokat meg nem akarom lelőni, ezért nem írok jelenet elmeséléseket :’DD)